Ünnepek

Mottó: Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, amaz minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra az Úrért ügyel, aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel (Róm 14:5-6).

Mózes III. könyvének 23. részében tüzetesen olvashatunk az Isten által elrendelt ünnepnapokról. A szombatnak a megszentelésén kívül (II Móz 20:9-11; Ésa 58:13) a következők voltak ezek:

Az Úr páskhája, melynek során a páskha bárány (védelmi) vér-hintésére való emlékezése nyomán, a páskha bárány vételét követően (II Móz 12:3, 6-8) a zsidóknak 7 napig kovásztalan kenyeret kellett enniük. Ez tavasszal volt, az első, azaz a niszán hónap 14. estéjén, illetve 15-21-ig napján. Az Egyiptomból való kivonulás emléke lett ez.

Az ún. Hetek ünnepét (7 hét) a búza (zsengéjének) aratása ünnepeként rendelte Isten (lsd. még II Móz 34:22). Ezen időszak zárónapja ünnep, másik nevén Pünkösd. (Csel 2:1) Ekkor öntetett ki a Szent Lélek.

Ünnepként jelölte meg ősszel, a 7. (tisri) hónap 1-jét (Újév; Ros Hasana) - mely a zsidó hagyomány szerint a világteremtés hagyományos évfordulója.

Az Engesztelés Napját (Yom Kippur) ugyanennek a hónapnak a 10-ére tette.

A Sátoros ünnep (Szukkot) szintén tisri hónapra volt rendelve s 7 napig tartott 15-21-ig s az őszi aratás idejére esett. Az elnevezés annak emlékét őrzi, mikor Izrael az Egyiptomból való kivonulást követően sátrakban lakott.

Jézus a rendelt időben, azon a történelmi Páskha ünnepen önmagát, mint húsvéti bárányt áldozza fel. Isten Báránya vétekért való egyszeri nagy engesztelő áldozat (Jn 1:29; Róm 3:25; 1 Jn 2:2; 4:10). Áldozatával eltörölte a bűnt. (Zsid 9:26) Nem bakok és tulkok vére által, hanem önmaga megáldozásával, mint aki ártatlan, hibátlan bárány. (Zsid 9:12-14; 1Pét 1:19)

Jézus Krisztus annak a bizonyos Húsvétnak az alkalmával eltörölte a nagy engesztelő áldozati rendtartást tehát, melyet egyébként az Engesztelés napján tartottak (III Móz 16). Mind a Páskhát, mind az Engesztelés napját önmaga áldozatában ötvözte, oldotta fel s váltotta ki a Megváltó.

Az a bonyolult áldozati rendtartási gyakorlat, melynek részét képezte a mindennapi áldozat rendje - mely a Sinai hegyen szereztetett az Úrnak (IV Móz 28:6) -, a szombatnapi áldozási rend, az újholdkor, valamint az ünnepek alkalmával bemutatandó, továbbá a mindenféle egyebekért bemutatandó vagy személyes fogadalmi felajánlásokkor tett áldozati rend érvényét vesztette, azáltal hogy Jézus Krisztus hatálytalanná tette s saját maga személye által feloldotta, felülírta azokat. A bűnökért való áldozatok, az égőáldozatok, az étel-, ital- és hálaáldozatok stb. bonyolult szertartás-rendszere – legyen az tűzáldozat vagy sem - megszűnt, helyébe egy lelki síkra emelkedett, letisztult változat lépett, melynek alapja Jézus Krisztus.