Utolsó idők
Armageddon






Üdvtörténet

azaz bizonyságtétel az igazságról


Mottó: "... igazságnak és hamisságnak... mi közössége...?" (2Kor 6:14)

A Sátán (ördög) " ... emberölő ... kezdettől fogva, nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság ... hazug és hazugság atyja" (Ján 8:44)

Miután Isten megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról, nehogy meghaljanak (1Móz 2:17), a Sátán azt mondja nekik, hogy nem halnak meg, hanem jónak és gonosznak tudói lesznek mint Isten (1Móz 3:4-5). Ezzel egyrészt azt állítja Istenről, hogy nem mond igazat, azaz Isten hazudik, másrészt elhiteti az emberrel, hogy Istennel egyenlő lehet, önállóan, függetlenül is boldogulhat. A sajátjából szól, mikor hazugságot szól (Ján 8:44), tehát azt mondja, amit ő maga is vall: egyenrangúnak tekinti magát Istennel s mivel hazug az igazra mondja, hogy hazug.

Az Úr a Sátánt e tettéért az ember lába alá veti (1Móz 3:15).

Midőn Kain az igaz Ábelre irígykedik, aki hit által vitt becsesebb áldozatot Istennek, mint ő maga (Zsid 11:4) - hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11:6) - az Úr figyelmezteti, nehogy gonoszságot cselekedjen, uralkodjon a bűn felett - aki a bűnt cselekszi az ördögből van (1Ján 3:8); álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek (Jak 4:7) - Kain mégsem áll ellen, átadja a szívét - minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet (Péld 4:23) -, gyilkossá válik, ám a meggyilkolt igaz Ábel helyébe egy újabb igaz mag születik: Séth (1Móz 4).

Ennek az igaz magnak a leszármazottja Noé, aki Istennel járt, igaz, tökéletes férfi volt (1Móz 6:9) s aki hit által tisztelte Őt, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől házanépe megtartására bárkát készített (Zsid 11:7).

Az özönvíz után a gonosz ismét jelenlétéről tesz tanubizonyságot: Khámnak, Noé egyik fiának apja ellen elkövetett vétke (1Móz 9:22, 25) miatt fia Kanaán magán hordozza a szolgaság átkát s unokája Nimród sem az isteni mag. Ennek ellenébe állítja Isten az igaz Sémet (1Móz 9:26), Noé egy másik fiát, kinek leszármazottja Ábrám, Ábrahám.

Ábrámnak megjelenti Isten, hogy Ő a mindenható Isten, szövetséget köt vele s ígéreteket tesz neki, többek között arra is, hogy sok nép atyjává teszi (1Móz 15; 17). Magot ad neki Izsák személyében (1Móz 21:3), kinek fia Jákób, aki áldásként az Izrael nevet kapja Istentől (1Móz 32:28; 35:10) s akinek Isten az Ábrahámnak tett ígéreteket megerősíti (1Móz 35:11-12).

A mintegy 400 éves szolgaságot, mely népére vár, valamint az ígéret földjére (Kanaánba) való hazatérést is előre megjelenti Isten Ábrahámnak, mely József - Jákób fia - egyiptomi szolgasorba kerülését s ottani felemeltetését követően valósul meg: ti. családja Kanaán földjéről az ott lévő éhínség miatt Egyiptomba kerül, ahol a még József életében megtapasztalt, őket ért tisztesség megsokasodásuk s ezzel együtt a tőlük való félelem miatt sanyarúságukra fordul (1Móz 37; 39-46; 2Móz 1). A Fáraó rabszolgasorba kényszeríti őket, amelyből Isten utasítására Mózes vezeti ki őket (2Móz). Az Úr kinyilatkoztatja magát Mózesnek: Én vagyok Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene (2Móz 3:6), az Egyiptomból való kijövetelt követően pedig a Tízparancsolatot (2Móz 20:1-17). A pusztai vándorlás után Józsué bevezeti a népet Kanaán földjére, megtörténik a honfoglalás, Izrael törzsei közt a földet felosztják (Józs). Ám a zsidóság a kanaániták részéről állandó kísértésnek volt kitéve: az idegen kultuszok behatása, befolyása miatt az igaz Isten tisztelete törvényszerűen háttérbe szorult.

A honfoglalást követően kb. 180 évig bírák bíráskodtak Izrael felett (Bir). Ebben az időben élt Boáz, aki az idegen (Moabita) származású, de mégis Isten népéhez ragaszkodó Ruthtól nemzette Obedet, aki Isait, aki pedig Dávidot (Ruth 4:21-22). Dávidot, aki sok megpróbáltatáson ment keresztül mielőtt király lett (2Sám), fia Salamon követte a trónon, aki kezdetben hűséges volt - nevéhez fűződik az első jeruzsálemi templom felépítése - ám fokozatosan eltávolodott Istentől, bálványimádásba süllyedt (1Kir 1-11; 2Krón 1-9). Emiatt az ország halála után ketté osztatik: Izrael és Júda országára. Izrael igen hamar bálványimádásba süllyed, amely mintegy 200 éves történelmét végig kíséri s amelynek eredménye az lesz, hogy Asszíriának először adófizetője lesz, majd Asszíria elhurcolja s helyette más népeket telepít be. Majd kb. 140 év múltán Júdát is - mely az idegen kultuszok miatt először magán viseli az asszír elnyomás terhét - végül fogságra hurcolja Nabukodonozor Babilóniába, mivel a nép elpártol Istentől /bálványimádás; társadalmi igazságtalanságok/ (1Kir 12-22; 2Kir; 2Krón 10-36). A 70 éves babiloni fogság ideje alatt élt Dániel próféta, aki előrevetíti a Messiás [a Megváltó] feltűnését (Dán 9:25-26), csakúgy mint Ésaiás (7; 9; 11) vagy Mikeás (5).

A rendelt időben megjelenik Jézus Krisztus, akiről az Ige így nyilatkozik: Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. (Zsid 1:9; Zsolt 45:8).

Jézus pedig így: Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. (Ján 18:37)

"... semmi sincsen az igazságból, ami hazugság. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus [a Megváltó]? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút (1Ján 2:21-22), akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival..." (2Thessz 2:9)

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! ... Szolgáljátok az Urat félelemmel... Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek... ! (Zsolt 2:2-6, 11-12)

















Utolsó idők

Honlapkészítés