Utolsó idők
Armageddon






Szombat

A szombat intézménye egészen a teremtés történetéig visszavezethető (I Móz 2:2-3), mikor is Isten a hetedik napon munkájától megszűnve, megnyugodva megszentelte azt. Az idő menetének ez a ciklikusan vissza-visszatérő rendje, rendszeressége oly nagy jelentőséggel bírt Isten szemében, hogy azt már a tízparancsolatban megfogalmazta:

2 Móz 20: 8-11 „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”
(lsd. még V Móz 5:12-14)

Az V Móz 5:15-ben, valamint a 15:15-ben utalást találunk arra, hogy az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás is egyfajta szombat volt Izrael népe számára, magában foglalva a szombat szellemi jelentőségét, a megnyugvást. E szerint az ige szerint az egyiptomi kivonulásra is meg kellett emlékeznie Izraelnek a szombattal.

A III Móz 23:3 az ünnepek között az elsőként említi, tartja számon a szombatot. A hetedik hónap tizedikét, az engesztelésért való áldozat napját a szombatok szombatjának tartotta az Ószövetség (III Móz 16:31; 23:32 – Yom Kippur).

Figyelemreméltó jelenség továbbá az Ószövetségben az, amikor minden 7. esztendőben lehetővé vált az Izraelben szolgáló zsidó szolgák felszabadítása, felszabadulása (II Móz 21:2-6; V Móz 15:12-18), valamint Istennek az a végzése, amely előírta a föld szombati nyugodalmát, megpihentetését, amikor nem termeltek rajta semmit (III Móz 25:4). A kürtölés esztendeje a 7 x 7 év (7 szombat-esztendő) letelte utáni 50. év volt, amelynek során szabadságot nyert mindenki Izraelben, hazatérhetett saját nemzetségéhez s visszakapta birtokát. (1 szombat-esztendő = 7 év) (III Móz 25:8-13)

Az előbb már utaltam a szombat szellemi jelentőségére, melyre zölden szedve próbáltam felhívni a figyelmet. Egyfajta elengedés fogalmazódik meg bennük, melyet Ésaiás próféta így összegez:

„Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés!” (Ésa 28:12)

Ésaiás próféta a böjt valós tartalmát fogalmazza meg az 58. részben, amely úgy gondolom, kapcsolódik a szombat üzenetéhez, íme:

„Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” (Ésa 58:6-7)

Ugyanebben a részben, a 13-14-es verszakokban a böjt részeként említi a következőket:

„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban...” (Ésa 58:13-14)

Ha úgy értelmezzük, hogy ebben a szakaszban a kedvtelés a bűn, illetve a bűnös emberi természet, a foglalkozás a vétkezés s a szombat a bűntől való megnyugvás, megtérés, akkor vehetjük úgy, hogy nem cselekedni bűnt, lemondani arról, illetve megtartóztatnia magát az embernek a bűnös emberi természettől, megfeszítve azt jót cselekedni az, ami igazán kedves áldozat az Isten előtt.

Tehát már az Ószövetség magában foglalja azt az Új szövetségi igazságot, amely előrevetíti a szombat szellemi mondanivalóját.

A Máté, a Márk és a Lukács evangélium is felidézi, amikor Jézus a szombat igazi üzenetét, jelentőségét magyarázza a tanítványok szombatnapi kalásztépése kapcsán, visszautalva még Dávidra is, aki kényszerűségből, az életbenmaradásért megette a szentelt kenyereket (Máté 12:1-8; Márk 2:23-28), valamint a szombatnapi gyógyítás kapcsán előtérbe helyezve az emberi élet fontosságát a szombatéval szemben (Luk 13:11-16). Jézus kifejezésre juttatja, hogy a szombat nem fontosabb az embernél, hanem az ő érte van.

Összegezve tehát a szombat nyugalom, pihenés, megnyugtatás, elengedés, megbocsátás, irgalmasság, megtérés, mi több a Zsid 4:9-11 alapján maga az üdvösség, az üdvözült állapot:

„ ...megvan a szombatja az Isten népének. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, ...”.




Utolsó idők

Honlapkészítés