Jézus nyomán a Szentföldön
Hívő kutakodó szemen keresztül, időrendben igyekszünk helyszínről helyszínre haladni s előre bocsátani azt általánosságban, hogy a hagyományon alapuló és az általa megőrzött emlékezet számtalan helyen őrzi ugyan Jézus lába nyomát, mely az Ő létét s az események történetiségét igazolja, ám a helyszínek kultuszhellyé való átváltoztatásával, átváltozásával nem hogy azonosulni nem kívánunk és nem tudunk, hanem kifejezetten helytelen gyakorlatnak tartjuk. Ezért aztán az emlékhelyeket érintőlegesen tekintjük meg, belülről nem. Ez egy másfajta zarándoklat tehát. A lelkiséget nem a tárgyiasultságon keresztül kívánjuk megragadni, hanem épp ellenkezőleg, lelki síkon. Szellemi utazás ez, melynek során és által az Úr Jézus Krisztus előtt tisztelgünk ismét és virtuális is egyben, hisz személyesen nem vagyunk jelen. Csak gondolatban és lélekben.
Betlehem (Júdea)
Itt lakott Dávid egykor s itt kente leendő királlyá őt Sámuel próféta az Úr parancsa szerint (1Sám 16).
A régmúlt időkben az Efrata nevű vidék központi helysége volt (Mik 5:2), majd később Jeruzsálem városállamához tartozott. A település nevének jelentése: Kenyér háza (bet-lacham).
Jézus Betlehemben született, mely Júdeában, a Júdeai sivatag szélén, egy hegy tetején épült város, Jeruzsálemtől délre, mindössze néhány kilométerre. Jézus korában Júdea Római fennhatósága alá tartozott. A várost 1995 óta a Palesztin Nemzeti Hatóság irányítja. Központja a Jászol tér körül terül el, a Születés temploma pedig a város keleti peremén helyezkedik el, ígéretemhez híven azonban be nem térünk.
Galilea
Galilea Jézus idejében Heródes Antipas negyedes fejedelem országának részét képezte. Jézus bejárta egész Galileát, tanított, gyógyított és hirdette országának örömhírét. (Mt 4:23)
Názáret
Galilea déli határán a Jordán folyó és a Jezréel-síkság között magasan elterülő város Jézus gyermekkorának színhelye, akkortájt inkább kis falu volt. Nyugaton a Kármel-hegy, észak-keletre a Genezáreti-tó. József és Mária Názáretből indul útnak Betlehembe - ahonnan József maga is származott - a Római császár által előírt népszámlálásra s ide tér vissza családjával Egyiptomból, ahová Nagy Heródes miatt menekülni kényszerül.
Jézus a Genezáreti-tó (Galileai-tenger) melletti tartózkodása után visszatér ide s tanít a zsinagógában. (Mt 13; Mk 6)
Názárettől néhány km-re észak-keleti irányban található Kána, ahol Jézus egy menyegzőn első csodáját tette. (Jn 2)
Názárettől 10 km-re keletre található a Tábor-hegy, mely Jézus színeváltozása emlékét őrzi, mikor Jézusnak Péter, Jakab és János kíséretében megjelenik Mózes és Illés. Jézus arca ekkor ragyogott, mint a nap, ruhája vakítóan fehér lett s a tanítványok szózatot hallottak: ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. (Mt 17; Mk 9; Lk 9)
A Genezáreti-tó (Galileai-tenger)
A tó 21 km hosszú és 9 km széles. Az északról, a Libanon- és a Hermon-hegy közül eredő Jordán-folyó táplálja, mely délen elhagyva a tavat tovább folyik az igen magas ásványi-anyag tartalmú Holt-tengerbe – mely valójában nem tenger, hanem tó. Jézust Keresztelő János feltehetően a Jordán alsó folyásánál Jeruzsálem magasságában keresztelte meg: János evangéliuma tudósítása szerint Béthabarában történt ez, a Jordánon túl (1:28). Béthabara a ciszjordániai Betánia település nevének görög átirata. Mai pontos helyét nem lehet megállapítani.
Jézus a Genezáreti-tó partjainál sokat prédikált, sok csodát tett s itt jelent meg feltámadása után a tanítványoknak. A tó északi partján található Kapernaum (Kefer Nahum), a Hétforrás vidéke s Tabga. Ez a térség őrzi
Jézus csodatetteinek s a Hegyi beszédnek emlékét. Ide emlékezi a hagyomány a kenyér- és halszaporítás helyszínét (Mk 6:34-45; Mt 15:32-39; Mk 8:1-8, 19-20). Kapernaum Péter és még néhány tanítvány lakóhelye, itt hívja el Jézus tanítványait (Mk 3:13-19).
Jézus a Genezáreti tó partján járt Korazinban (Galilea), mely Kapernaumtól néhány kilométerre északra volt s Bethsaidában (halak háza) (Mk 6:45; 8:22; Lk 9:10), (Mt 11:21; Lk 10:13), amely már Fülöp (negyedes fejedelem) országában, Gaulantisz térségében volt található a tó észak-keleti csücskénél. Lukács evangéliuma ide helyezi az első kenyérszaporítást. Innen származott Simon, András és Fülöp apostol (Jn 1:45), valamint ez Zebedeus fiainak (Jakab és János) valószínűsíthető lakhelye. Korazin és Bethsaida ma már nem léteznek.
Az evangelisták a már eddig felsorolt galileai településeken kívül, ahol Jézus megfordult megemlítik még Naint, amely Kapernaumtól 35 km-re dél-nyugatra volt s ahol Jézus egy özvegyasszony halott fiát feltámasztotta (Lk 7:11-16), valamint Magdalát (Mt 15:39; Dalmanuta Mk 8:10), amely a Genezáreti tó észak-nyugati partján, nem sokkal Kapernaum alatt van s ahonnan Mária Magdolna, azaz magdalai Mária is származott.
Jeruzsálem
Ir David a Kidron-völgy mentén húzódó hegygerinc, Kr.e a 20. században még Jebuzeusok lakta település, Jeruzsálem legrégebbi része. Kr e. 1000 körül foglalja el Dávid s innen az Ir David (Dávid városa) elnevezés. Kr. e a 3. évezredben Salem, Salim, Silim névre hallgat, majd neve a Kr. e. 15-14. században Ursaliimmu, Urusalim (a béke városa) átiratként jelenik meg, mely a Kr. e. 7. századtól már Jerusálém, Jerusálájim. A Sion elnevezés eleinte a sziklafelületet, majd az ottani erődítményt jelölte s először Jeruzsálem ostromakor tűnt fel. Napjainkban Ir David az Óváros dél-keleti oldalánál, míg a Sion-hegy a dél-nyugati oldalánál található, mely Dávid király sírjának, valamint az Utolsó vacsora színhelyének emlékét őrzi. A Kidron-völgyében fakad a Gihón-forrás Ir David dél-keleti lábánál, melyet Ezékiás király vezettetett le Dávid városának nyugati lejtőjéhez a Siloám vízgyűjtő-medencéhez, ahol létrejött a Siloám-tava, mely ősidők óta a város vízkészletét elégíttette ki.
Az evangéliumok elbeszélése szerint Jézus több alkalommal járt Jeruzsálemben.
Először 12 éves korában jár családjával a városban, ahová húsvét ünnepére mennek fel s ahol szüleitől hátra maradva a templomban hallgatja az elöljárókat s kérdéseket tesz fel nekik. (Lk 2:41-52)
A Tábor-hegyi színeváltozás után, Samarián keresztül tart tanítványaival Jeruzsálembe (Lk 9:51-53).
Egy alkalommal a sátoros ünnepre megy fel a városba s egy adott pillanatban így nyilvánul meg: Ha valaki szomjazik, jöjjön én hozzám és igyék. Aki hisz én bennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből (Jn 7:37-38), egy másikban pedig így: Én vagyok a világ világossága (Jn 8:12).
Máskor mikor Jézus Jeruzsálembe megy, hangzanak el szájából a város iránt érzett aggódó s bánkódással teli féltő szeretetében mondott szavai: Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat... hányszor akartam egybegyűjteni fiaiadat! (Lk 13:22, 34)
Majd Jerikó felől az Olajfák hegyén keresztül érkezik a városba, ahol megjövendöli annak pusztulását, kiűzi a templomból az árusokat s naponta tanít a templomban. (17:11; 19:1, 28-29, 37, 41)
Bevonulás Jeruzsálembe
Azon a történelmi húsvéton, amelyen önmagát készül megáldozni, néhány nappal az ünnep előtt a keleti kettős kapun, a Szusza kapun (később Aranykapu) keresztül vonul be Jézus Jeruzsálembe, az Olajfák-hegyéről leereszkedve miközben a tömeg így kiált: Hozsanna a Dávid fiának! Áldott a Király, ki az Úr nevében jön! (Mt 21:9; Lk 19:38)
Lázár feltámasztása után - melynek színhelye Betánia (El-Azarije ~ Eizariya), mely Jeruzsálemtől keletre kb. 3 km-re, az Olajfák-hegyének keleti lejtőjén fekszik, a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út mentén - egy rövid időre a puszta szélén, a Jeruzsálemtől észak-nyugatra kb. 20 km-re fekvő magaslaton található Efraim városában tartózkodik tanítványaival elvonultan, ahonnan ismét Betániába tér s ahol megtörténik megkenetése, végül innen érkezik az Olajfák-hegyére. A húsvét ünnepére immáron azért megy Jeruzsálembe, hogy önmagát, mint húsvéti bárányt feláldozza. (Jn 11:54-55; 12:1-8)
Az Olajfák-hegye egy hosszú hegylánc déli része s Jeruzsálem keleti oldalán terül el, az Óvárostól a Josafát-, illetve a Kidron-völgye választja el. Itt található a ma is több évszázados olajfákkal ékeskedő Getszemáni kert (major), ahol Jézus a letartóztatása előtti éjszakán imádkozott s ahol elfogták, valamint mennybemenetelének emlékhelyei. Jézus visszajövetelekor ide fog megérkezni (Zak 14). Az Olajfák-hegyének dél-nyugati lejtőjén, a Josafát-völgyben található néhány Ószövetségi próféta sírja s ez az utolsó ítélet feltételezett színhelye.
A főpapi s a főtanácsi kihallgatás után Jézust a Praetoriumba (Nagy Heródes palotája)* vitték Pontius Pilatus Júdeai helytartó elé, hivatali székhelyére, aki az első kihallgatás után, Heródes Antipas, Galilea negyedes fejedelme elé (Hasmoneusok palotája)** utalta Őt, mivel az épp Jeruzsálemben tartózkodott a húsvéti ünnep alkalmából, majd ezek után visszavitték Pilátushoz, aki megostoroztatja. A megostoroztatás és az elítéltetés emlékhelyei, valamint a keresztút (Via Dolorosa) jó része jelenleg a muszlim negyedben található s a keresztény negyedbe vezet, ahol a Golgotát (Koponya-hely, latinul: Calvaria) a Szent Sír Bazilika jelzi. Ez Jézus megfeszítésének, halálának, eltemetésének és feltámadásának feltételezett színhelye.
*A praetorium valószínűsíthető helyszíne Heródes egykori palotája volt, mely a város dél-nyugati hegyén helyezkedett el.
** A Hasmoneus királyok palotája a dél-nyugati városhegy észak-keleti sarkán állt egykor, Heródes palotájától keleti irányban, a Templom-hegy nyugati fala irányába.
Jeruzsálem Óvárosa jelenleg több negyedből áll: a keresztény-örmény negyed a nyugati, a zsidó a dél-keleti, a muszlim pedig az észak-keleti részén. A zsidó negyedben van a Sirató fal (Nyugati fal, Kotel), mely a Templom-hegy támfalának volt egy szakasza. A Templom-hegyen állt a Salamon építette Jeruzsálemi Templom, majd a Babiloni fogság utáni időkben az újjáépített Templom, Nagy Heródes hosszadalmas bővítési munkálataival kiegészülve volt Jézus ténykedésének gyakori színhelye, aki nagy szeretettel viseltetett iránta. Élethű makettje a Holyland Hotel kertjében tekinthető meg, ahol az ókori Jeruzsálem teljes terjedelmében lemodellezve látható. A Hotel Jeruzsálem modern városnegyedének dél-nyugati részén van. A Templom tér a Templom-hegyen az Óváros keleti felén található délen a zsidó, északon a muszlim negyed szomszédságában. Ha az Óvárost az észak-keleti kapu felől közelítjük meg (Oroszlános-kapu, Szent István kapu), rögtön jobb kéz felől a Szent Anna-templomot láthatjuk, mely Jézusnak a Bethesda-tónál tett gyógyításának emlékhelye. (Jn 5:2-9) Ezen az úton továbbhaladva találjuk a Via Dolorosá-t, mely a Golgotához tart.
Néhány eset, mikor Jézus 'hatáskörén' kívül teljesít szolgálatot
A Fülöp országában található Czézárea Filippi környékét s falvait bejárván jelenti meg Péter elsőségét. (Mt 16:13-19) Fülöp Czézáreája, országának északi részén, a Genezáreti-tótól északra kb. 50 km-re volt Jézus korában.
Gadarénusok földje (Gadara)
Ismét egy más alkalommal A Genezáreti-tó túlpatján a tó dél-keleti csücskénél a Gadarénusok földjén, mely Dekapoliszhoz (Tízváros) tartozik, Jézus meggyógyít egy ördöngőst. (Mt 8:28-32; Mk 5:1-13; Lk 8:26-33)
Szirofönícia
Más alkalommal Genezáret vidékéről Tírus és Sidon vidékeire tért, ahol egy kananeai (sziro-föníciai) asszony leányát gyógyítja meg, az asszony hitét látva. (Mt 15:21-28; Mk 7.24-30)
Dekapolisz (Tízváros)
Sziroföníciából Jézus Tízváros régióba ment, ahol meggyógyított egy süketnémát. (Mk 7:31)
Samaria
Miután az asszírok meghódították az északi országot Izraelt, a lakosság jó részét Mezopotámiába deportálták s a kiürült településekre asszírokat vittek, akik az ott maradt zsidókkal keveredve létrejött egy keverék nép, az ún. szamaritánusok. A szamaritánusok Izrael Istenének tisztelete mellett pogány szokásokat is a magukénak tudtak, e miatt a zsidók – főleg a Babiloni fogság után - idegenként tekintettek rájuk. Egy alkalommal, mikor Jézus Júdeából Galileába tartott Samarián keresztül vitt az útja. A Garizim hegyénél lévő Sikár városa mellett, a Jákób kútjánál (forrásánál) egy samáriabeli asszonnyal beszélgetésbe elegyedett, melynek hozományaként sok Samaritánus megtért (Jn 4:1-43).
|