Utolsó idők
Armageddon






Papi szolgálat

Mottó: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” (Ján 4:24)

A „lelkiismeret” időszaka után elkövetkezett a mózesi törvények időszaka. (lsd. Az utolsó 7 éves idő-ciklus c. oldal) Miután a 10 parancsolatot tartalmazó két kőtáblát (II Móz 20: 2-17) Mózes megkapta, Isten elrendelte a szent Sátor megépítését (II Móz 25) s rendelkezett a papi szolgálat ki- és megválasztásáról is (IV Móz 18). A földi papság két részre oszlott. Az Áron nemzetsége az oltár körül szolgált. A második kárpiton belül, a szentek szentjében kizárólag ők szolgálhattak. A főpap egyszer egy évben léphetett be oda s magáért, valamint a nép bűneiért végezte el, mutatott be áldozatot. Sónak szövetsége volt ez. A Léviták pedig (Lévi nemzetsége) a papok mellett, alatt szolgáltak. A szent hajlékra, a sátorra volt gondjuk, a körül szolgáltak. Ez a papi rendtartás működött mindkét jeruzsálemi templom idején. (A salamoni, valamint a babiloni fogság után felépült templomok esetében.)

A mintegy 2000 éves időszak, amely a papi szolgálat földi mivoltát, illetve működését jellemezte lezárult Jézus Krisztus egyszeri megáldozásával. Ő nem halandó ember (volt), hanem „aki bizonyság szerint él” (Zsid 7:8). 16. vers: „Aki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.” S noha test szerint - ígéret szerint - az Ábrahám magja (lsd. Jézus származását Máté 1:1-17), szükségszerű volt, hogy Isten az ő Fiában juttassa tökéletességre magát a papi szolgálatot is, mivel az ároni papi szolgálat nem volt az. S mivel tényleg nem volt az, Isten eltervezte, hogy behozza a látható világba azt a fajta szellemi papságot, amelyet Melkisédek jelképez, akivel Ábrám személyesen is találkozott s akitől Jézus szellemi papi származását maga az ige így prezentálja:

Zsid 5:6 „Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

Zsid 5:10 „Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak."

S kicsoda Melkisédek?

„Melkhisédek pedig Sálem királya, …; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.” (I Móz 14:18)

„Mert ez a Melkisédek Sálem királya a felséges Isten papja […]; aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.” (Zsid 7:1-3)

S miután Jézus megáldozta önmagát, így ír róla az Ige:

„Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja”, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid 9:11-12)

Megáldoztatása után „… nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” (Zsid 9:24)

Tehát „…atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által” (Zsid 10:19-20)

Az Új szövetség a papságról, papi szolgálatról a következőket mondja a híveknek:

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9)

Fiairól pedig ezt:

„Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által” (Gal 3:26)

„…a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre…’ (1Ján 2:27)




Utolsó idők

Honlapkészítés