Jézus Krisztus

Szenvedése

Féreg vagyok, nem férfi, emberek csúfja, akik látnak, csúfolnak. Mint a víz, kiöntettem, csontjaim széthullottak, szívem, mint a viasz megolvadt, erőm kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, a halál porában fekszem. Kezeimet, lábaimat átlyukasztották. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. (Zsolt 22:7-8, 15-17, 19) Érted viselek gyalázatot, a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. Részvétre várok, de hiába. Ételemben mérget adtak, szomjúságomban ecettel itattak. (Zsolt 69:8, 10, 21-22) (Mt 26-27; Mk 14-15, Lk 22-23; Jn 18-19)

Feltámadása

Istenem, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson, nem hagyod lelkét a Seolban. (Zsolt 16:10) A hét első napjára virradóra a megfeszített Jézus feltámadt. (Mt 28:1, 5-6) A hét első napján napkeltekor a megfeszített Jézus feltámadt. (Mk 16:2, 6, 9) A hét első napján kora reggel Jézus testében feltámadt. (Lk 24:1, 3, 6, 34, 39, 46) A hét első napján jó reggel Jézus testben feltámadt. (Jn 20:1, 14, 27)

Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten öröm olajával, társaid fölé. (Zsolt 45:8; Zsid 1:9)

Jézus Krisztus a mennyben, a Felséges jobbján ül. (Zsolt 110:1; Zsid 1:3; 8:1) A megdicsőült Krisztus a mennyben aranyövvel övezett hosszú ruhát visel, feje és haja hófehér, arca, mint a nap, szemei, mint a tűzláng. Lábai, mint az izzó érc, beszéde hangos víz-zúgás, szájából kétélű éles kard jön ki. (Jel 1:13-16)

Az apostolok személyes megtapasztalásaik alapján tettek bizonyságot Jézus feltámadásáról. Péter vallást tesz Jeruzsálemben a népnek s szellemi vezetőinek Isten Fiáról, Jézusról, aki a Krisztus. (Csel 3; 4) István védőbeszéde alkalmával, látja Isten dicsőségét s Jézust, Isten jobbján állni a mennyben, amelyet meg is vall. (Csel 7:55-56) Pált a damaszkuszi úton, mennyből jövő fény veszi körül s hallja Jézus hangját, aki szolgálatra hívja el őt. (Csel 9:2-5) Három térítői útját követően, elfogják Jeruzsálemben, majd Cezáreába viszik. A halottak feltámadásának kérdése útján kíván az igazságról bizonyságot tenni először a zsidó főtanács előtt, ezt követően pedig világi hatalmasságok kihallgatása során, majd megvallja, Jézus az első, aki a halottak közül feltámadt. (Csel 26:23) Rómába hurcolják, ahol bizonyságot tesz a zsidó főembereknek Isten országáról s Jézusról. (Csel 28:23)

Az apostoli levelek is számos helyen vallanak a feltámadott Úrról. (Róm 10:9, 13; 15:3-8; 2Kor 4:14; Kol 1:18; 2Pét 1:16-18; 1Jn 1:1-3)

Visszajövetele

Megnyílik az ég s a fehér lovon ülő Hű és Igaz, kinek szemei, mint a tűzláng, fején sok koronával, mennyei seregek kíséretében eljön. Ő királyok Királya, uraknak Ura. (Jel 19:11-12, 14, 16)

Isten Báránya, mint vétekért való egyszeri nagy engesztelő áldozat
(Jn 1:29; Róm 3:25; 1 Jn 2:2; 4:10)

Jézus Krisztus eltörölte a nagy engesztelő áldozati rendtartást, melyet Isten rendelése szerint, évente egyszer végezett el a főpap saját maga és háza népe, majd Izrael bűneiért, aki bűnért való áldozatot és égőáldozatot mutatott be s a Frigyláda fölött és előtt hintést végzett, majd megvallotta a bűnöket. (III Móz 16)

Alázatos volt, száját nem nyitotta meg, mint bárány vitetett mészárszékre. (Ésa 53:7; Mt 26:63; Csel 8:32-35) Áldozatával eltörölte a bűnt. (Zsid 9:26) Nem bakok és tulkok vére által, hanem önmaga megáldozásával, mint aki ártatlan, hibátlan bárány. (Zsid 9:12-14; 1Pét 1:19)