Utolsó idők
Armageddon






A Sátán igényt tart Jeruzsálemre

De „A magasságos Jeruzsálem szabad” (Gal 4:26).

Nabukodonozor, a babiloni király i.e. 603-ban hűbéresévé tette, majd i.e. 597-ben és i.e. 587-ben fogságra hurcolta Júdát (ekkorra az asszírok jóformán Izraelt már felmorzsolták). A második fogságra hurcolás alkalmával (i.e. 587) megszállta Jeruzsálemet, elhurcolta az Úr háza edényeinek egy részét. I.e. 582-ben ismét megszállta Jeruzsálemet, felégette a várost és magával vitte az Úr házának maradék edényeit s harmadjára is fogságra hurcolta a népet a papokkal együtt.

Nagy Sándor idején Palesztina makedón uralom alatt állt. Sándor Keletet és Nyugatot a görög műveltség jegyében akarta egyesíteni. A hellenizmus hatása Palesztinában is éreztette hatását. Ez oly mértékű volt, hogy a zsidó gyülekezeten belül szakadáshoz vezetett s egy része teljesen elhellenizálódott. A makedón birodalom 4 részre esése után Palesztina több mint egy évszázadig az egyiptomi Ptolemaioszok uralma alá kényszerült, melynek a Szeleukida uralom vetett véget. IV. Antiokhosz Epiphanesz szeleukida uralkodó olyan mértékű antikrisztusi magatartást tanúsított, amely előre vetíti az utolsó idők Antikrisztusának tetteit. Megtiltotta az istentiszteletet (áldozat-bemutatást, szombatot, ünnepeket, körülmetélkedést) halálbüntetés terhe mellett, kifosztotta, megszentségtelenítette a templomot (Zeusz oltárt emeltetett és disznóhús áldozatot mutatott be benne), bálványimádásra akarta kényszeríteni a zsidókat, üldözte őket, az életükre tört. (Dán 8. rész)

Majd Júdea Róma fennhatósága alá került. Időszámításunk előtt 63-ban a késő köztársaságbeli Róma légiói, Pompeius Magnus hadvezér vezetésével elfoglalták Jeruzsálemet. I. Heródes, azaz Nagy Heródes (i.e. 73 - i.sz. 4), Júdea - a Római Birodalom kliens királyságának – királya, aki újjáépíttette a templomot, valószínűleg inkább saját hírnevét akarta erősíteni, mintsem hitbuzgalmáról tanúbizonyságot tenni. Az ő uralma alatt született meg Jézus Krisztus, akit Heródes az általa elrendelt csecsemőgyilkosságok áldozatának remélt. A 2 éves kor alatti fiúgyermekek megöletését hatalomféltésből rendelte el, mivel értesült a próféták által megjövendölt Messiás megszületéséről. Fia Heródes Antipás (i.sz. 6-39) negyedes fejedelem (tetrarka) uralmához fűződik Keresztelő János lefejezése, valamint Jézus Krisztus megfeszítése. Titus Flavius Vespasianus római császár az i.sz. 66-os zsidó lázadás leverését fiára - későbbi társuralkodójára -, a zsarnoki természetű Titusra bízta, aki i.sz. 70-ben körülzárta és lerombolta Jeruzsálemet, felégette a templomot, majd áldozatot mutatott be a római isteneknek a szentély udvarán. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a Római Birodalom az őskeresztények idejében volt a nagy parázna. Ez a Római Birodalom nem azonos Rómával. Sokan tévesen Rómával (Vatikán) azonosítják ma a nagy paráznát. Ma a nagy parázna Babilon, amely a Római Birodalomnál jóval nagyobb volumenű jelenség, törekvés. lsd. Antikrisztus és Babilon menüpontok)

1917-ben, mikor véget ért az oszmán (török) uralom Palesztinában, brit csapatok David Lloyd George (az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1916-1922) ösztönzésére - aki úgy gondolta, hogy Jeruzsálem elfoglalása tulajdonképpen a brit érdekek érvényesítését, előtérbe helyezését szolgálja s ez előrébbvaló lehet akár az I. világháború megnyerésére tett erőfeszítéseknél is - Allenby tábornok vezetésével elfoglalták Jeruzsálemet. Nagy Britannia 1920-ban Palesztinát brit fennhatóság alá helyezte. Palesztina mandátumterületévé tételét 1922-ben a Népszövetség is megerősítette. A Brit Mandátum Izrael állam megalakulásával ért véget 1948-ban.

1947 óta állandó törekvése az ENSZ-nek Palesztina kettéosztása (önálló zsidó és önálló palesztin állam), valamint Jeruzsálem nemzetközi fővárossá tétele. A ’corpus separatum’ Jeruzsálem egy olyan különálló közigazgatási egység lenne, amelyet olyan speciális nemzetközi irányítás alá helyeznének, amelyet az ENSZ felügyelne. A kormányzati rendszer egy kormányzóból, valamint egy nemzetközi tisztviselőkből álló közigazgatási stábból állna (lsd. Béke a Közel-Keleten c. menüpont). A világkormányt ilyen módon Jeruzsálemből irányítanák s már csak az a kérdés, hogy a közigazgatási stáb mikor válik feleslegessé a kormányzó szemében, hogy a rendelt időben átvehesse a totális irányítást.

Jézus az utolsó idők jeleként többek között azt is megemlíti (Luk 21:20), hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik majd körül s az azt követő versekben a Júdeára elkövetkező nyomorúságról, valamint Jeruzsálem megtapodtatásáról számol be. Utalást találhatunk ennek kapcsán a Jel 11:2-re: a pogányok 42 hónapig tapodják a szent várost. Majd innen további utalást a Jel 13:5-re: „adaték néki (a fenevadnak) hatalom, hogy cselekedjék 42 hónapig”.

Jeruzsálem, a nagy Király városa (Mt 5:35; Zsolt 48:37), melyet az Úr nagy szeretettel szeret (Zak 1:14), a város, melyet hegyek vesznek körül (Zsolt 125:2) a helyén marad (Zak 12:6), az idők legvégén nem éri többé pusztulás (Zak 14:11).

Ha Jézus Krisztus visszajön a Jel 20:9 szerint a szeretett városban a szentekkel együtt fog élni. Az 1000 év letelte után az új Jeruzsálem az Istentől száll majd alá a mennyből (Jel 21:2, 10).




Utolsó idők

Honlapkészítés