Utolsó idők
Armageddon






Ítélettétel

Isten már az Ószövetségben kifejezésre juttatta, milyen fontos számára az igazságos ítélet. Miután Jethró tanácsával látta el Mózest, nevezetesen, hogy válasszon maga mellé elöljárókat a nép ítéletére, arra is kitért, hogy ezek az elöljárók derék, istenfélő, igazságos férfiak legyenek, olyanok, akik gyűlölik a haszonlesést. (II Móz 18:21)

Az ítélettétel során alapvető feltétel volt, hogy egy adott helyzetben, vitás ügyben mindkét fél meghallgattassék. (V Móz 1:16; Ján 7:51) Másik fontos kitétel volt, hogy az elöljárók ne legyenek személyválogatók, ami azt jelentette, hogy szegényt a gazdagtól ítélettétel tekintetében semmiféle megkülönböztetés nem érhette. (V Móz 1:17; V Móz 16:19; Péld 24:23) Ehhez szervesen hozzátartozik az igazságos ítélet azaz hogy, az ítéletet nem lehetett elfordítani.

III Móz 19:15 „Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmasnak személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.”
Péld 18:5 „A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.”
Péld 21:3 „Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.”

Az elöljárók ajándékot sem fogadhattak el, „mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.” (V Móz 16:19)

Isten abban is szimbolizálja, hogy mennyire fontos számára az igazságos ítélet, amikor Áronnak megparancsolta, hogy viselje Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén. A hósent pedig a főpapnak a szíve felett kellett viselnie, mikor bement a szenthelyre. (II Móz 28:29-30)

Sajnos eme elhívatás tisztasága időnként vakvágányra futott. Például amikor Éli fiai, már a szolgálat (áldozattétel, áldozat-bemutatás) előtt elvették az őket megillető részt. Ezzel áthágták a haszonlesés tiltását. Esetükben mindez odáig fajult, hogy a nép egyszerűen megútálta Isten szolgálatát. (1Sám 2:15-17) S ezt még paráznaságukkal tetézték (1Sám 2:22), amelyekért méltán gyúlt fel Isten haragja.

Sámuel fiai hasonlóképp cselekedtek: telhetetlenségükben ajándékot fogadtak el és elfordították az igaz ítéletet, megszegve ezáltal Isten erre vonatkozó rendelését. (1Sám 8:3)

Jeremiás beszámol arról (Jer 5:5), hogy a főemberek, Jeruzsálem akkori szellemi vezetői miként fordultak el a tiszta istentisztelettől:

Jer 5:28 „Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.”

Így inti őket:

Jer 21:12 „Hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezéből, különben az én haragom kitör, mint a tűz és felgerjed”.

Jer 22:3 „Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.” (lsd. még Zak 7:9-10)

Az igaz ember egyik tulajdonságát Ezékiel is úgy közvetíti, mint aki „igaz ítéletet tesz a felek közt” (Ezek 18:8).

Ez az eddig tárgyalt morál Jézus szavai által is megerősíttetik a Ján 7:24-ben: „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”

Az Új szövetség alapvetően nem oldja fel az ítélettétel törvényét, hanem áthelyezi a mindegyikünk előtt járó Jézus Krisztus kezébe:

Ján 5:22 „az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta”
Ján 5:27 „hatalmat ada néki (a Fiúnak) az ítélettételre is”.

Jézus pedig így szól magáról: „Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.” (Ján 9:39)

S bár az ítélkezéssel, embertársaink megítélésével kapcsolatban, amely meglátásom szerint nem azonos a felek közötti igazságos ítélettétellel, az Új szövetség több helyen is óvatosságra int, nehogy az ember a képmutatás kelepcéjébe essen (Máté 7:21; Márk 4:24; Róm 2:1), Péter és Pál apostol mindamellett, hogy rengeteg jót is tettek, szóltak ítéletet.

Mikor az ördögi mesterségeket gyakorló Simon Samáriában pénzen kívánta megvenni a Szent Lélek erejét, Péter a következőket mondta neki: „A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.” (Ap. Csel 8:20) Majd Péter megtérésre szólította fel Simont, aki láthatólag megbánta, amit mondott.

Pál is hasonlóképp cselekedett Salamisban, mikor Barjézus, másnéven Elimás az ördöngős hamispróféta el akarta téríteni Sergius Paulus tiszttartót a hittől, mikor az Pált Barnabással együtt magához hívatta, meg akarván hallgatni Isten beszédét: „Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig.” (Ap. Csel 13:10-11)

Pál egy másik alkalommal Korinthusban, miután az ottani zsidóknak tett Jézus Krisztusról bizonyságot, amelyet ők visszautasítottak így szólt: „Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Ap csel. 18:6)

Pál jeruzsálemi fogsága idején midőn Ananiás főpapra, aki megparancsolta, hogy üssék szájon őt ítéletet mondtott, láthatólag azért bánta meg tettét, mert nem tudta, hogy főpapi rangban lévőre mondott ítéletet. (Ap csel. 23:3)

Pál írja a következőket is: „Az érczmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.” (2 Tim 4:14)

De idesorolhatnánk Ananiás és Safira történetét is (Ap csel. 5), melyben Péter közvetítette Isten ítéletét vagy akár a 2 tanúbizonyság, azaz a 2 próféta esetét is (Jel 11:5-6), akik ítéletet gyakorolnak majd a földön.

Maga Jézus így szól a farizeusokhoz: mérges kígyók fajzatai (Mt3:7).

… jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok; … megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget … megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománnyal és mértékletlenséggel … hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák … építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit (Mt 23).

Velük példálózva így int: őrizkedjetek a farizeusok kovászától (Mt 16:6; Mk 8:15), amely a képmutatás (Lk12:1).

Az isteni ítélettétel általános. Erről tesz tanúbizonyságot a Róm 2:9-11, amely az egyén szintjén a következőképp valósul meg: „Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.”

Az ítélet alól maga az Egyház sem mentes.

Zsid 12:5-8 "És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak."

1Pét 4:17-18 "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?"

Jézus a 7 gyülekezetnek is ítéletet mond (Jel 2. 3. részek), amely nem csak a negatív tulajdonságok említéséből áll, hanem a pozitívakéból is. A jó cselekedeteket dícséret illeti, a rosszakét bírálat (ilyen sorrendben). Mindkettő ítélet, megítélése egy adott tettnek, helyzetnek.

Az 1 Kor 11:32 szintén megerősíti az Egyház megítélését: „ ...mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy adott élethelyzetben Isten pont népe védelmében gyakorol ítéletet:

„ ...az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar.” (Luk 18:7-8)

„Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, a kik titeket szorongatnak.” (2Thessz 1:6)




Utolsó idők

Honlapkészítés