Az emberi természet

Pilátusnak az ’Íme, az ember!’ felszólalása, melyet Jézusra vonatkoztatva alkalmazott, elhíresült mondássá vált. Mondanivalóját illetően eltekintünk attól, hogy megállapítást tegyünk arra vonatkozóan, hogy a konkrét értelmezésen kívül általánosíthatunk-e is, valamint attól, hogy értelmezhetjük-e egészen másként, esetleg épp ellenkező ellenjellel, mint amit az eredetileg volt hivatott mondani. Most itt ekként értelmezzük.

Íme így néz ki egy (megalázott) ember. Mi elpusztítanivalót láttok (még) rajta? Nem esik meg a szívetek? Megcsúfoltuk s legyen ennyi elég. Szánjátok hát meg s kíméljük meg életét. De nem. Nem kíméltük meg életét, hogy Ő megválthasson minket.

Ami eleve el volt rendelve, az kikerülhetetlen. Nevezetesen a megváltás munkája és ténye. De ettől még azon a tényen semmi nem változtat, hogy az emberi természet olyan amilyen. De milyen is? Hánykolódik a jó és a rossz hatalma között. A bűn, a törvény, a kegyelem, egyszóval élet és halál mezsgyéjén.

Minden ember bűnös s megigazulni egyedül kegyelemből hit által lehet, a törvény cselekedetei által nem, írja a Róma levél (3. rész). Jézus Krisztusnak váltsága által a megigazulás ingyen s Isten kegyelméből van. Isten igazsága, a történelem egy adott pontján, a törvénytől eltekintve jelent meg, a Jézus Krisztusban való hit által. Ez nem azt jelenti, hogy a törvényt hiábavalóvá tesszük a hit által; a törvényt megerősítjük azáltal, hogy megértjük: a törvény vezetett el Krisztushoz (Gal 3:24) vagy fogalmazhatunk talán úgy is, hogy a törvény időszaka egy etap volt a Krisztus eljöveteléhez vezető úton.

A Róma levél ennél még tovább megy (4. rész). Az a hit (is) igazságul tulajdoníttatik az egyénnek, hogy hiszi, Isten őt megigazíthatja. Ábrahám (már) körülmetéletlenségében tanúsította hitét. Így Ábrahám atyja azoknak is, akik körülmetéletlen létükre hisznek - e hit nekik ugyanúgy igazságul tulajdoníttatik. Akik hitből vannak, Ábrahám fiai (jegyzi meg a Gal 3:7) s akik Krisztuséi, az az Ábrahám magva (Gal 3:29). Akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, hisz ha vétenek akár egy ellen is, átok alá kerülnek. Az igaz ember viszont hitből él. (Gal 3:10-11)

Az Ábrahámmal kötött szövetség megkötését, amely már akkor Krisztusra mutatott előre, a törvény nem törli el, az ígéret nem semmisül meg (Gal 3:17). A törvény nem az ígéret ellen van (Gal 3:21). Törvényre a Mag eljöttéig volt szükség, a bűn miatt (Gal 3:19). Igaz a bűnt a törvény által ismerjük (a törvény nélkül a bűn holt (Róm 7:7-8)). Ennek ellenére a törvény szent, igaz és jó (Róm 7:12), mivel a törvény lelki (Róm 7:14), hisz Istentől származik (2Móz 20; 24; 31:18) s mint azt tudjuk, Isten lélek (Jn 4:24).

Annak a szabadságnak a jóvoltából, hogy nem a törvény cselekedeteiből igazul meg az ember, valamint hogy az emberi természetet megváltoztatni, a jó irányba formálni kizárólag Isten tudja, ismételhetjük Pál szavait: a bűn rajtatok nem uralkodik, mert nem törvény, hanem kegyelem alatt vagytok (Róm 6:14).

Ugyanakkor megtalálom magamban azt az ellentmondásos törvényszerűséget, hogy ugyan a jót akarom cselekedni, de a bűn megvan bennem (Róm 7:21). Ó, én nyomorult ember!