Utolsó idők
Armageddon






Egy ház avagy az Isten Temploma

Ennek az oldalnak az adja az apropóját, hogy tisztán lássunk a tekintetben, hogy a Bibliai igaz istentisztelet hogyan, miként kötődik konkrét helyhez, helyekhez ezen a földön és hogy kötődik-e egyáltalán. Szigorúan az Igére támaszkodva fontosnak tartanám megfogalmazni, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása óta tulajdonképpen egyetlen keresztény templomnak sincs létjogosultsága.

S bár már az Ószövetség kifejezi, hogy Istennek van mennyei temploma (Zsolt 11:4), a szent Sátor és a két jeruzsálemi templom (a salamoni, valamint a babiloni fogság utáni) volt hivatott Isten hajlékául szolgálni itt a földön. Mindhárom Isten pontos utasításai alapján készült el és többek között abban különböztek bármi másnemű (pogány) vallás templomaitól, hogy egyáltalán nem volt bennük található istenséget megszemélyesítő szobor vagy kép. Idézet a 10 parancsolatból (1.2.):

II Móz 20:3-6 „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, ...”

Érdekes, hogy az első templom megépítése Dávid kezdeményezése volt, azelőtt mindössze kárpitok közt egy sátorban jelölte meg Isten földi jelenlétét (II Sám 7:6).

Mikor Isten népe fogságra vitetett, Isten adott esetben valamilyen formában gondoskodott népe szellemi szükségeiről:

Ezék 11:16 „ ...Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.”

Ez az Ige és a már előbb említett Zsolt 11:4 a mennyei templom létezéséről érzékeltetik, hogy a hajlék (szent Sátor) és a két templom szerepe bizonyos értelemben másodlagos, bár a maguk idejében törvényszerű rendeltetésük volt, Isten konkrét földi tartózkodásának helyei voltak.

A Zsid 9:2-8 leírja a szent sátor berendezkedését, a két elkülönített helyiségét: a szenthelyet (az első kárpiton túl, ahova a papok mindenkor bejárhattak) és a szentek szentjét (a második kárpiton túl, ahova csak maga a főpap mehetett be évente egyszer). A 8. vers kifejti, hogy a Szent Lélek kijelentése szerint ez az első (Ószövetségi) és a második (Újszövetségi) szentély viszonyát példázza s a kárpit (második) Jézus Krisztus teste (Zsid 10:20). 3 evangélium is beszámol arról, hogy mikor Jézus lelkét kilehellte, a templom kárpitja kettéhasadt (Máté 27:51; Márk 15:38; Luk 23:45) s ő maga is utalt arra, hogy önmaga megáldozásával 3 nap alatt felépíti testének templomát (Máté 26:61; Ján 2:19-21). Érdekes módon, a tanítványok még Jézus halála után is rendszeresen összegyűltek a templomban imádkozni s az apostolok is tanítottak ott (Luk 24:53; Ap. Csel 2:46; 3:1; 5:21, 42). Ez átmeneti időszak volt, a templomot végül lerombolták, az Ószövetségi templom korszaka lezárult.

Az Új szövetség egyértelmű bizonyítékát adja annak, hogy:

„ ...ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik,...” (Ap. Csel 7:48)

„Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.” (Ap. Csel 17:24)

János a Jelenések könyvében több helyen is leírja miként látja meg Isten templomát. Ezekből 2 példa:

„És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában;” (11:19)

„ ...és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma” (15:5)

Egészen az idők vége felé, az utolsó 7 csapás közül a 7. angyal poharának kitöltésekor is olvashatunk még a mennyei templom létezéséről a Jel 16:17-ben.

Azonban a 21. részben már azt jelenti meg János az új Jeruzsálem kapcsán, hogy:

„És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány." (Jel 21:22)

Isten templomát itt a földön a híveknek Pál eként határozza meg:

1 Kor 3:16-17 „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”

1 Kor 6:19 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”

Efez 2:20-22 „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga a Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

Ahogy az már az előzőekben idézett 2. parancsolatban olvasható minden faragott kép készítése, imádása tiltott volt kezdettől fogva s minden valószínűség szerint az apostolok idejében is küzdöttek hasonló problémákkal helyenként, mert Pál a következőket írja:

Kol 2:18-21 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott ... . És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.”

Az Új szövetség tehát meghatározza, hogy a hívek teste Isten temploma, valamint hogy, a hívek együttesen alkotják itt a földön Isten hajlékát, azt a házat, mely egységet alkotva adja ki az Egyházat, szándékosan írva a címben az ’Egy ház’ megnevezést.




Utolsó idők

Honlapkészítés