Az 1993-as osloi egyezmények keretében Izrael és a PFSZ megegyezett, hogy Ciszjordániát 3 közigazgatási egységre osztják: A, B, és C területre (Area A, B, C), melynek részleteit a két évvel későbbi átmeneti egyezményben dolgozták ki. Ezt követően Izrael Ciszjordánia egyes részeiről kivonta csapatait. Pillanatnyilag az A térség teljes mértékig a Palesztin Hatóság felügyelete alatt áll, a B térség izraeli felügyelet alatt, ám palesztin közigazgatással működik, míg a C térség izraeli fennhatóság alá tartozik. Az A és B térség együtt hozzávetőlegesen Ciszjordánia 40%-át teszi ki. (Ciszjordánia térségébe Kelet-Jeruzsálem nem tartozik bele.) A palesztin lakosság zöme (kb. 95%-a) az A és B térségeken él, igen zsúfolt körülmények között, miközben a C térségben találhatóak azok az üres földterületek (Ciszjordániában egyedül itt találhatóak egybefüggő földterületek, a Jordán völgyében pedig a legtermékenyebb területek), amelyek mind lakhatási, mind megélhetési szempontból megoldást nyújthatnának a jelenleg igen méltatlan körülmények közt élő palesztinoknak. Ciszjordánián belül a térségek között meghúzott pontos határvonalak kérdése egyébként állandó viták tárgya.
Az 1995-ös átmeneti egyezményekben arra is kitértek, hogy a hatalom és felelősség körét a C térségben mintegy 18 hónapon belül fokozatosan fogja Izrael a Palesztin Hatóságnak átadni, azonban a folyamat 2000-ben abbamaradt és mindmáig nem történt előrelépés e téren. Ellenkezőleg, számos zsidó telep épült a térségben (számuk rohamosan nő), melyet a nemzetközi jog illegálisnak tekint, miközben a palesztinok építési engedélyt alig-alig kapnak s számos építményüket lerombolták az elmúlt 12 év alatt. A megszállt területeken folytatott izraeli telepépítések nincsenek összhangban a nemzetközi joggal, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az ENSZ nem kötelező érvényű határozatok hozatalával nem tud érvényt szerezni céljainak. A C térség megnyitása a palesztinok számára (pl. az izraeliek által megszabott építkezési korlátozások feloldása) minden értelemben előrelépésnek számítana. Nemcsak gazdasági fellendülést hozhatna a térségnek, hanem a békefolyamatra is pozitív hatást gyakorolna.
Green Line
A nemzetközi jog a jelenlegi Green Line-t (az 1949-es fegyverszüneti egyezményben Izrael és az őt körülvevő arab országok által meghúzott demarkációs vonalat) is illegálisnak tekinti, mivel jó része nem a nemzetközileg elismert vonalon húzódik; az e célra felállított kerítést/falat több helyütt úgy építették meg, hogy a nagyobb zsidó telepek izraeli oldalon legyenek. A határvonal meghúzásának kérdése kényes pontja az izraeli-palesztin konfliktusnak.