Bálványozás

Isten tulajdonképpen már a megalkotott dolgokból megismerhető, mégis az emberek nem Istent dicsőítették, hanem Isten dicsőségét felcserélték embereknek, állatoknak képmásával s a teremtett dolgokat szolgálták a teremtő helyett (Róm 1:20, 21, 23, 25).

Ám az Úr népéhez így szól:

Ne legyenek idegen isteneid előttem, ne csinálj faragott képet, ne imádd és ne tiszteld azokat (II Móz 20:3-6; V Móz 5:7-9).

Ne csináljatok bálványt, faragott képet, oszlopot, kőszobrokat, hogy meghajoljatok előtte (III Móz 26:1).

Ne csináljatok faragott képet, bálványféle alakot (se férfit, se nőt, se állatot). Szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meg ne tántorodj és le ne borulj, látván a napot, a holdat és a csillagokat (V Móz 4: 16-19).

Ne plántálj berket az Úr oltára mellé, ne emelj oszlopot, gyűlöli az Úr (V Móz 16:21-22).

Tökéletes hűséggel szolgáljatok az Úrnak, hányjátok el az isteneket (Józs 24:14).

Kiki az ő szemei utálatosságait elvesse (Ezek 20:7).

A bálványok emberi kezek munkája: nem szólnak, nem látnak, nem hallanak, nem szagolnak, nem tapintanak, nem járnak, nem beszélnek, nem lélegeznek, nem esznek. (Zsolt 115:4-7; Jel 9:20; Zsolt 135:15-17; V Móz 4:28) Viszik, hordják őket, mozdulni nem tudnak, jót tenni sem képesek (Jer 10:5).

Nincs hozzád hasonló Uram! Nagy vagy és nagy a te neved! (Jer 10:6) Csak te vagy Isten egyedül, csodadolgokat művelsz! (Zsolt 86:10)