Babilon analógia – Ó- és Újszövetség

Bálványimádás: idegen istenek szolgálata, imádata, elpogányosodás, szellemi értelemben vett paráznaság; pénz- és vagyonszerzés, korrupció; fényűzés, élvezetek, paráznaság, erkölcstelenség; a szegények jogainak eltiprása; külsőségekben (kultikus szertartásokban) megnyilvánuló, tartalom nélküli vallásosság – ezek jellemezték Izrael és Júda magatartását, melynek vége ismeretes: Izraelt Asszíria emésztette be, Júdát pedig Babilon. Az Úr szüntelen figyelmeztette népét, térjen meg, mindhiába. Figyelmezteti Júdát a babiloni fogságra hurcolás előtt is. Bekövetkezik a csapás: 70 esztendeig tartó fogság és szétszóratás vár a népre. Majd a kiszabott idő elteltével, mely során a nép a szenvedés révén lelkileg megtisztul, egybegyűjtés.

Babilon, mint országok úrnője jelenik meg Ésaiás prófétánál, ki varázslásban gazdag s kinek sok igéző szózata (47:5, 9). Felfuvalkodása miatt hirtelen pusztulás, romlás jön rá (7-8, 10-11. versek) s elesik (21:9). Jeremiás elmondja: az Úr bosszút áll templomáért s cselekedetei szerint fizet meg neki (50:28-29). Az 51. részben a próféta a következőket mondja:

Babilon megrészegítette, megrontotta az egész földet (7, 25. versek), az égig hatott ítélete (9. vers).

Az Úr megfizet Babilonnak a Sionban elkövetett gonoszságokért (24. vers), bosszút áll Sionért és Jeruzsálemért (34-36. versek), valamint az Úr háza edényeinek elrablásáért (44. vers).

Babilon úgy fog elesni, mint ahogy Izrael megölöttei is elhullottak Babilonban (49. vers).

Hirtelen fog elbukni (8. vers), úgy fog elmerülni, mint egy, az Eufráteszbe dobott könyv, melyet egy kőhöz erősítettek (63-64 versek).

Ehhez hasonlóan tárja fel a Jelenések könyve a jelenkori Babilon bukását: egy angyal egy malomkőszerű követ vet a tengerbe s így szól: ilyen gyorsan pusztul el Babilon (18:21). Leomlik Babilon, a nagy város – mondja János (Jel 14:8; 18:2).

A nagy Babilon a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja (Jel 17:5), a nagy parázna, aki sok vizen ül (Jel 17:1, 15), népeket tévelyített el bűvöléseivel (Jel 18:23), vele paráználkodtak a föld királyai és lakosai (Jel 17:2; 18:3), kalmárai a föld fejedelmei (Jel 18:23). Szentek és próféták vérét ontotta s megrészegedett a szentek és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől (Jel 18:24; 17:6). Bűnei az égig hatottak (Jel 18:5). De Isten igazságos (Jel 19:2), számon kéri szolgái vérét (Jel 18:20; VMóz 32:43, 35; Róm 12:19).