Korábbi okfejtéseinkből azt feltételeztük, hogy az elragadtatás, az Antikrisztus uralmának utolsó 3 és fél éves időszakára esik. Erre azoknak, akiknek már most feltett szándékuk, hogy elkerüljék az Antikrisztus egyeduralmát, a neki való behódolást – fel kell készülniük. Kivonulni Babilonból, Bábelből számomra annyit tesz, mint kivonni magunkat fokozatosan s végül teljesen e jelen világrend uralma, kontrollja, hegemóniája, hatása alól fizikai értelemben is. Meg kell oldani a személyes életben a 'köz'-től való önállósodást, az öngondoskodást, valamint a tartalékolást, melynek főként abban az időszakban lesz jelentősége, mikor a bélyeg nélkül nem lehet semmit venni vagy eladni! Aki ezt nem teszi meg idejében, amíg még lehet, arra lehet, hogy igazi vértanúság vár (Jel 13:7), amennyiben Istent választja s tiltakozásképpen, nem hódol be az Antikrisztusnak.
A The Times világatlaszának becslése szerint 2030-ra a városlakók a teljes globális népesség 60,2%-át fogják kitenni, ez az arány 1970-ben még 36,8% volt. A városiasodás, az urbanizáció szintén a centralizáció jelei.
Maga a Babilonból való kivonulás nem egy egyik pillantról a másik pillanatra megvalósítható lépés, hanem egy folyamat, melynek esetleges hasznossága arra is irányul, hogy a gazdasági világválság során elértéktelenedő fizetőeszközök fel nem használhatósága s ennél fogva hétköznapi létünk menete is akadályokba ütközhet, mert ha a pénzügyi rendszer hirtelen összeomlik, két lehetőség lesz: vagy beülteti az ember a chip-et magába vagy éhen hal. (2008. szeptember 10-én az Európai Unió hivatalosan gazdasági recessziót jelentett be, melyet arra alapoznak, hogy az elmúlt 2 évben az EU gazdasága hanyatló tendenciát mutatott. A híradásokban arról is hallottunk bőven, hogy az amerikai ingatlanválság miként érintette a nemzetközi gazdaságot. 2008. szeptember közepén az amerikai pénzügyi válság begyűrűzéseként, a XXI. sz. legnagyobb világgazdasági válságát jósolják.)
Elképzelhető, hogy olyan helyzet áll majd elő, hogy az emberiség - kezdetben szemmel nem láthatóan, később viszont nyílvánvaló módon - két táborra szakad. (2Thessz 2:3; 1Ján 4:3.) Olyanokra, akik azonosulnak azzal az antikrisztusi szellemiséggel, amelyet fentebb tárgyaltunk s olyanokra, akik ösztönösen vagy tudatosan elutasítják azt. Az antikrisztusi szellemiség felfokozottan, oly erővel testesül meg az Antikrisztusban, hogy ha lehet, még a választottakat is elhiteti majd. Ilyen módon maga az Egyház is megpróbáltatik!
A ’pozitív gondolkodás’ ésszerűtlen sulykolása, mely beül a köztudatba – mind az egyén szintjén, mind közösségi szinten, mind globálisan - veszélyes, hiszen kikerüli az igazmondó Isten ítéletét. S hogy mi a jó és mi a rossz, az teljesen más értelmezést nyer, kezd összemosódni. (2Kor 11:14 "...hisz' maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.") Az értékrend nagyon nehezen átlátható, ravasz módon borul fel: kialakul egy olyan társadalmi forma, melyben az ingyen kínált viszonylagos jólétnek sikerül elhitetnie az emberrel az ember s a nagy 'Világúr' eredendő jóságát. (S itt hangsúlyozni szeretném, hogy valóban jókat fog tenni az emberiséggel kezdetben, olyan humánus tetteket, amelytől valóban jónak fog hatni. A választottak elhitetését is célul tűzte ki, ezt ne felejtsük el!) Az Istentől jött csapásokra - mivel azok rosszak lesznek az emberiség számára, gyötörtetnek majd tőle (2 tanúbizonyság - Jel 11:3; 6; 10) - majd azt mondják az emberek, hogy a gonosztól van, míg az Antikrisztusra, aki az emberiség megmentőjeként tűnik fel és 'halálos sebe meggyógyíttaték' (Jel 13:3-4), azt mondják, hogy Isten. Jézus Krisztus visszajövetelét, mely az Olajfák Hegyére várható, úgy állítja be az ellenpólus, hogy a Közel-Keleten a közeljövőben magát Istennek, vagy Megváltónak nevező lény érkezik, aki manipulációs céllal jön. Ez egy betolakodó erő lesz, aki nem a Fény képviselője. A Fény nem más, mint Lucifer, aki fényével megvilágosítja az embereket. A 'megvilágosodottak' tábora pedig egyre nő s világvallássá növi ki magát. A 2000. év, azaz a Kr. u. második évezredforduló eljöttét megelőző általános világvége hangulat elillant, a békésnek mondható évezredforduló, lecsitította a kedélyeket. Az ítélet várása a világ számára már a múlté. Fellélegez az emberiség s elhitetik vele, hogy az nem több, mint mende-monda, építsük a szép jövőt. A 'pozitív gondolkodás' hosszú távon olyan veszélyeket rejt magában, amellyel az ember eltávolodik a józan értékítélettől s az igazság, az igazságtétel törvényét tagadja meg, mely Isten akarata. (Újszövetségi Igék az Isten igazságtevéséről, az isteni igazságszolgáltatásról: Luk 18:7-8; Ap. csel 12:23; Róma 2:6-11; Róma 12:19; 2Kor 10:6; 2 Thess 1:6; 2 Tim 4:14; Zsid 10:30-31; valamint a Jelenések könyvében található számtalan ige.)
Babilon avagy Bábel e mai korban egyedülálló módon rajzolódik ki. Sok hasonlóságot látok közte s a bábeli torony megépítése között. Ma a tudomány olyan fokú s oly területeken tevékenykedik minden határt áttörve, amely - még a humanista eszmék figyelembevételével is, sokszor épp az arra való hivatkozással - immorálisnak mondható. Az emberi összefogás akkor is és most is oly méreteket ölt, amely Isten ellen, a Megváltó Jézus Krisztus ellen törekszik s amelyet a Mindenható egy idő után nem néz tétlen. Az évezredekre visszanyúló nimródi kezdeményezés, most hatalmasra nő, de sorsa elkerülhetetlenül meg van pecsételve. Végkimenetele ismeretes: bukásra van ítélve. Fussunk ki belőle!
Igék a Babilonból való kivonulásról: Ésa 48:20; Ésa 52:11; Jer 50:8; Jer 51:6-7; 45; Jel 18:4.
Babilon bukása nagy hirtelenséggel következik be: Jer 51:64; Jel 18:21.
E témához kapcsolódóan lsd. még: Jer 50:35; Ezék 30; Ezék 9:4; Ap. csel 17:16